Jelenlegi hely

Címlap

2/2010. (VI.28.) PK vélemény az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perekben a lefolytatott országos vizsgálat tapasztalatai szerint számos jogalkalmazási nehézséget jelentő eljárásjogi kérdés merült fel, amelyek megoldása elősegítheti a bíróságok egységes jogértelmezését, ezáltal az ilyen típusú perek gyorsabb, szakszerű befejezését. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 33. §-ának (1) bekezdése alapján az érvénytelenségi perekben alkalmazandó eljárási szabályok egységes értelmezése és alkalmazása érdekében a következő

v é l e m é n y t

nyilvánítja:

1. A szerződés érvénytelensége iránti megállapítási kereset előterjesztésének akkor van helye, ha annak a Pp. 123. §-ában meghatározott törvényi feltételei fennállnak.

2. A félnek a szerződés érvénytelenségére alapított marasztalási kereseti (viszontkereseti) kérelemben pontosan meg kell jelölnie, hogy az érvénytelenség melyik törvényi jogkövetkezményének alkalmazását milyen tartalommal kéri a bíróságtól.

3. a/ Vagylagosan vagy eshetőlegesen előterjesztett kereseti (viszontkereseti) kérelem esetében a bíróságnak a Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettsége mindig a konkrétan vizsgált kérelem vonatkozásában áll fenn.
b/ Vagylagos vagy eshetőleges kereseti (viszontkereseti) kérelem esetében a bíróságnak a hatásköri és illetékességi szabályokat az adott, vizsgált kérelem vonatkozásában kell alkalmaznia.

4. a/ A bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A semmisség megállapíthatósága érdekében a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le. Ugyanígy hivatalból észlelnie kell a bíróságnak azt is, ha a szerződés nem jött létre.
b/ A semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban is kötelezettsége a bíróságnak, ha az elsőfokú eljárás adataiból a semmisségi ok fennállása egyértelműen megállapítható. A fellebbező fél által előadott új tény, vagy új bizonyíték figyelembevételével a semmisség akkor állapítható meg, ha fennállnak a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek.

5. a/ A bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához általában kötve van. A kereseti kérelemhez kötöttség azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a fél által megjelölt jogcímhez is kötve van. A bíróság a fél kérelmének helyt adhat akkor is, ha a fél által előadott tények a kérelmet más jogcímen megalapozzák.

A kérelemhez kötöttség elve nem érvényesül maradéktalanul az érvénytelenségi perben, mert az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körében a fél kérelmének tartalma a bíróságot nem köti. A bíróság azonban nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.
b/ A szerződés megtámadása esetén a kereseti kérelemhez kötöttség még a jogcímet illetően is érvényesül, a bíróság ugyanis hivatalból nem vizsgálhatja olyan megtámadási ok fennállását, amelyre a fél nem hivatkozott.

6. a/ Ha a fél a keresetében semmisségi okra hivatkozik, a bíróságnak elsőként azt kell vizsgálnia. A bíróság csak ennek eredménytelensége esetén térhet át a fél által felhozott megtámadási okok, vagy egyéb igények megalapozottságának vizsgálatára.
A semmisségre alapított érvénytelenségi keresetben a fél által felhozott különböző semmisségi okok sorrendje a bíróságot nem köti. A bíróság először a szerződés létrejöttével, vagy létre nem jöttével kapcsolatban felmerült kérdésekről határoz, illetve elsőként vizsgálhatja a hivatalból észlelt semmisségi ok fennállását.
b/ A szerződés megtámadása esetén a megtámadási okokat a bíróság a fél kérelméhez kötötten, az ott meghatározott sorrendben vizsgálja. Ha a fél a keresetében elsődlegesen az érvényes szerződésből eredő igényeket érvényesíti, és csak másodlagosan hivatkozik a szerződés megtámadására, a bíróság akkor is a kérelmek sorrendjéhez kötötten jár el.

7. Az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti kérelem esetében a bíróság - kifejezett joglemondás hiányában - az alperes viszontkeresetének, illetve ellenkérelmének előterjesztése nélkül is köteles dönteni az alperesnek visszajáró szolgáltatásról.

8. A szerződés érvénytelenségére alapított marasztalási kereset tárgyában is hozható közbenső ítélet, ha annak a Pp. 213. §-a (3) bekezdésében előírt feltételei fennállnak.

9. a/ A megtámadási határidő eltelte után a perben előterjesztett megtámadási kifogás a keresettel szemben való védekezést szolgálja, legfeljebb a kereset elutasítását eredményezheti, de nem vezethet a felperes marasztalására. Az alperes kifogás útján gyakorolt megtámadása csak arra a szerződésre irányulhat, amelyre a felperes a követelését alapította.
b/ A megtámadási kifogás elbírálható a helyi bíróság előtt folyó perben akkor is, ha önálló keresetként történő érvényesítése esetén a megyei bíróság hatáskörébe tartozna.

10. a/ A szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személy is indíthat a szerződés semmissége iránt pert. Ilyen esetben a fél perbeli legitimációja akkor állapítható meg, ha védendő jogi érdekének fennállását igazolja.
Harmadik személy a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése szerint a más által kötött szerződés megtámadására is jogosult. Ilyen esetben gondosan vizsgálni kell a keresetindítást megalapozó jogi érdek tartalmát.
b/ Harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását csak annyiban és olyan mértékben kérheti, amennyiben ezt a jogi érdeke ténylegesen indokolja, megalapozza.

11. Az azonos perbeli oldalon álló szerződést kötő felek egymással szembeni marasztalására eljárásjogi okokból általában nincs lehetőség. Az ügyész keresete alapján azonban helye lehet az érvénytelenség összes kapcsolódó jogkövetkezménye levonásának. Jogszerű továbbá az alperesek egymással szemben történő marasztalása akkor is, ha az alperesek egymás ellen indított perét a bíróság az érvénytelenség iránt indított perhez egyesítette. Ezért a bíróságnak tájékoztatnia kell az alpereseket arról, hogy az egymás elleni követeléseiket külön perben érvényesíthetik, amely lehetőséget nyújt a perek egyesítésére.

1. A megállapítási keresetben a felperes a bíróságtól annak kimondását kéri, hogy valamely jog vagy jogviszony fennáll, illetve nem áll fenn. A bírói gyakorlat gyakran használja a "megállapítás" kifejezést akkor is, ha a kereset tartalmában nem megállapítási kereset (pl. tulajdonjog megállapítása, a szerződés hatálytalanságának megállapítása). Az érvénytelenség "megállapítására" vonatkozó igény sem jelenti feltétlenül megállapítási kereset előterjesztését, ezt a kérelem tartalma dönti el.

Nincs akadálya az érvénytelenség megállapítására irányuló kereset valódi megállapítási kereset formájában történő előterjesztésének, akkor, ha a Pp.123.§-ában megfogalmazott törvényi feltételek teljesülnek. Vagyis az anyagi jogi fél részéről kizárólag a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset előterjesztésének csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges és a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. E feltételek fennállásának hiányában a felperes az érvénytelenség megállapításával együtt köteles az érvénytelenség kiküszöbölését, vagy valamilyen formában az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását is kérni. Ha a fél a jogkövetkezmény alkalmazását, tehát a "teljesítést" nem kéri, az 1/2005. (VI.15.) PK. vélemény alapján az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazásáról a bíróság a Pp. 215. §-a értelmében nem dönthet. Ezért az ilyen keresetet el kell utasítani azzal, hogy nincs helye megállapítási kereset előterjesztésének.

A "teljesítés" kifejezést tehát a Pp. szélesebb értelemben fogja fel. Marasztalási keresetnek minősül ezért a fél azon kérelme is, hogy a bíróság a szerződés érvénytelensége miatt a szerződés teljesítését ne kényszerítse ki, az eredeti állapotot állítsa helyre.

Ugyanakkor tipikus, hogy a szerződést kötő feleken kívül álló harmadik személy a szerződés érvénytelensége iránt megállapítási keresetet terjeszt elő, mivel a mások által kötött szerződés esetében az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását erre vonatkozó jogi érdek hiányában nem is kérheti.

2. A marasztalásra irányuló kereseti kérelemnek az érvénytelenség jogkövetkezményeit illetően konkrétnak kell lennie. Nem elegendő a bíróságtól az eredeti állapot helyreállítását vagy a szerződés hatályossá nyilvánítását kérni. A felperesnek az érvénytelenség jogkövetkezményei hivatalból történő levonásának kizártságára tekintettel pontosan meg kell jelölnie a kereseti kérelmében, hogy ezt milyen tartalommal kéri a bíróságtól (pl. mekkora összeg visszafizetését, mely dolog visszaadását igényli). A jogkövetkezmények alkalmazása során a bíróság elsősorban a fél kérelmét veszi alapul. A kért jogkövetkezmények alkalmazásához nincs kötve, ha az ügy körülményei más jogkövetkezmények levonását teszik szükségessé.

3. a/ A keresethalmazat lehet személyi és tárgyi, együttes előfordulásuk esetén vegyes keresethalmazat. Ha az egyes keresetek egymástól kölcsönösen függnek, egymást kizárják, egyidejű létezésük csak átmeneti jellegű, és kielégítést csak az egyik nyerhet, a keresethalmazat látszólagos.

A látszólagos keresethalmazat esetében a felperes vagylagos vagy eshetőleges kereseti kérelmeket ad elő. Mindkét esetben az előterjesztett kérelmek valamelyikének teljesítését kéri. Eshetőleges kereseti kérelmek esetében a felperes meghatározza a kérelmei vizsgálatának kért sorrendjét is.

A bíróság tájékoztatási kötelezettsége a vagylagosan vagy az eshetőlegesen előterjesztett kereseti kérelmek esetében nem terjed ki egyidejűleg az összes előadott kérelemmel kapcsolatos tájékoztatásra. A Pp. 3.§-ának (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség a bíróság által konkrétan vizsgált kérelemhez kapcsolódóan áll fenn. Ha a felperes kérelme megalapozott, úgy a többi kérelem vonatkozásában az ezekhez kapcsolódó tájékoztatást nem kell a bíróságnak megadnia és abban a körben bizonyítást sem kell lefolytatnia. A bíróság azzal jelzi a félnek, hogy a következő kérelem vizsgálatára tér át, hogy felhívja az ezzel kapcsolatos bizonyításra.

b/ A korábbi bírói gyakorlat szerint, ha a felperes által előadott kereseti kérelmek valamelyikének elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozott, a keresetlevelet e bírósághoz kellett áttenni, függetlenül attól, hogy az elsődlegesen előterjesztett kereseti kérelem vonatkozásában a helyi bíróság hatásköre állott fenn. Ez a gyakorlat az eltelt években - elsősorban célszerűségi okokból - jelentősen megváltozott.

Így ha az elsődleges kereseti kérelem alapján a bíróságnak fennáll a hatásköre és illetékessége, nincs jelentősége annak, hogy esetleg a további kereseti kérelmek között szerepel olyan, amelyre nézve a bíróság hatásköre vagy illetékessége nem állapítható meg. Ha a bíróság olyan kereseti kérelem vizsgálatához jut el, amelyet a törvény valamely más bíróság hatáskörébe, illetve kizárólagos illetékessége alá utal, akkor a már elbírált kérelmekről részítéletet kell hoznia és a soron következő kérelemre tekintettel a keresetlevél áttételéről kell határoznia. Látszólagos keresethalmazat esetén egyébként részítélet nem hozható.

4 . a/ A semmisségi ok hivatalbóli észlelése kapcsán követendő eljárásról szóló 1/2005. (VI.15.) számú PK. véleményben foglaltak szerinti, a semmisségi ok észleléséről történő tájékoztatás nem minősül prejudikálásnak, a tájékoztatás ugyanis nem terjedhet ki a kereset (viszontkereset) anyagi jogi tartalmára, és különösen nem annak várható eredményességére. A bíróság csupán azt közli a felekkel, hogy a perben felmerült tények, adatok alapján meghatározott semmisségi ok fennálltát észleli, ehhez képest milyen bizonyításra lehet szükség, és lehetőséget ad a felek érdemi nyilatkozatainak a megtételére.

A bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie, ilyen ok pl., ha a felek a jogszabály által a szerződésre meghatározott alakiságot megsértették (Ptk. 217. § (1) bek.). Arra a bíróságnak nincs módja, hogy a semmisség megállapíthatósága érdekében hivatalból bizonyítást folytasson le, a Pp.164. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi.

A bíróság nem mérlegelheti az észlelt semmisségi ok bejelentését, mert semmisség esetén maga a törvény ítéli az érdeksérelmet olyan súlyúnak, hogy megtagadja a célzott joghatás elérését. Kivételt ez alól csak az un. relatív semmisség esetei (Ptk. 13/B §, Ptk. 16/A. §, Ptk. 209/A. § (2) bekezdés) jelentenek, annyiban, hogy az érvénytelenségi ok csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érintett fél érdekében hivatkoznak. Az egyértelműen megállapítható semmisségi ok hivatalbóli észlelésének a kötelezettsége nem csak akkor terheli a bíróságot, ha a felperes a szerinte érvényes szerződésre alapítja a keresetét, hanem akkor is, ha a kereset más semmisségi okon vagy a szerződés megtámadásán alapszik. A bíróságnak a szerződés létre nem jöttét is hivatalból, a semmisségi okok vizsgálatát megelőzően kell észlelnie.

b/ A semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban is kötelezettség. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az elsőfokú eljárás adatai alapján a semmisség egyértelműen megállapítható. Új tények, illetve új bizonyítékok figyelembevételével a semmisség a fél kérelmére akkor állapítható meg, ha fennállnak a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek.

A másodfokú bíróság esetében is irányadó, hogy a semmisségi ok hivatalból történő észlelése körében a felek kérelmeihez nincs kötve, és a másodfokú eljárásban is érvényesül az az elv, hogy a hivatalból észlelni vélt semmisségi ok megalapozottságára a bíróság bizonyítást nem vehet fel.

A másodfokú eljárásban értelemszerűen csak olyan semmisségi ok észlelhető hivatalból, amelyet az elsőfokú bíróság nem észlelt. Ha ugyanis az elsőfokú bíróság az ítéletében az adott semmisségi okkal már foglalkozott és döntését a fél fellebbezéssel nem támadta, a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaiba ütközne, illetve a rendelkezési elvet sértené, ha a másodfokú bíróság erre vonatkozóan más döntést hozhatna.

Ha a másodfokú bíróság hivatalból észleli a semmisségi okot, a feleknek meg kell adnia az 1/2005. (VI.15.) PK. vélemény szerint szükséges tájékoztatást, és csak akkor kell az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyeznie, ha a felek úgy nyilatkoznak, hogy a semmisségi okkal kapcsolatban kereseti (viszontkereseti) kérelmet kívánnak előterjeszteni. (Kérelem hiányában a semmisség jogkövetkezményei nem vonhatók le, így a hatályon kívül helyezés értelmetlen lenne.)

5. a/ A kereset alapját azok a tények alkotják, amelyekből a felperes a jogát származtatja. A kereset alapját tevő tények összessége alkotja a kereseti tényállást.

A kereset tárgya a keresettel érvényesített követelés vagy más jog. A kereset tárgya olyan vitás jogviszony is lehet, amelynek elbírálása a polgári perben kérhető, illetve amelynek bírósági védelmét a felperes kéri.

A kereset tartalma a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem. A Pp. 121. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet.

A Pp. 3. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A kereseti kérelemhez kötöttség szabályát fogalmazza meg a Pp. 215. §-ának rendelkezése is.

A polgári perben a bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához, tehát a fél által érvényesíteni kívánt joghoz is általában kötve van. A Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c/ pontja értelmében az érvényesített jogot kell a keresetlevélben megjelölni, nem pedig a konkrét jogcímet. Így a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti azt, hogy a bíróság a fél által tévesen megjelölt jogcímhez kötve lenne. Ha a fél által előadott tények a keresetet, vagy a viszontkeresetet más jogcímen megalapozzák, a bíróság a jogviszonyt a jogszabályoknak megfelelően minősítheti.

Az érvénytelenségi perekben az említettekkel összhangban az 1/2005.(VI.15) PK. vélemény tartalmazza, hogy amennyiben a felek egyike sem kéri a Ptk. 237. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását, arról a bíróság a Pp. 215. §-a értelmében nem dönthet. Ugyanakkor a kérelemhez kötöttség elve nem érvényesül maradéktalanul az érvénytelenségi perekben, mert az érvénytelenség jogkövetkezményének levonására irányuló kérelem tartalma a bíróságot nem köti. A bíróság csak annyiban van korlátozva, hogy nem választhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.

A kérelemhez kötöttség kérdése körében nagy jelentősége van annak, hogy a felek az érvénytelenségi keresetben a szerződés semmisségének a megállapítását kérik, vagy - gyakran több jogcímre hivatkozva - megtámadási jogukat gyakorolják. A semmisségre alapított érvénytelenségi kérelem esetén a bíróság a szerződés semmisségét - hivatalból is - más okból, más jogcím alapján megállapíthatja, mint amit a keresetében a felperes megjelölt. Ebben a körben tehát nem érvényesül a kérelemhez kötöttség elve.

b/ Ugyanakkor a kereseti kérelemhez kötöttség a szerződés megtámadása esetében jellemzően még a jogcím tekintetében is érvényesül. Kivétel ez alól a főszabály alól a tévedés, illetve a közös téves feltevés vizsgálata, mert a kialakult bírói gyakorlat értelmében a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésében foglaltak helyett a bíróság a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján is megállapíthatja a szerződés érvénytelenségét, ha a keresetben előadott tényállás ezt megalapozza.

A bíróság tehát más megtámadási okra hivatalból nem térhet át, de a Pp. 3.§-ának (2) bekezdése alapján a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint köteles figyelembe venni. Ebből következően, ha az előadott kereseti tényállás alapján a fél által megjelölt mellett tartalmilag másik megtámadási ok is megjelölésre került, ennek vizsgálata nem kizárt.

6. a/ Mivel az egyes jogcímek logikai sorrendet alkotnak, a bíróság általában ezt a sorrendet köteles követni. Erre tekintettel - ha a perben ez iránt kétség merül fel - először a szerződés létrejöttéről, vagy létre nem jöttéről kell állást foglalnia. A szerződés létre nem jöttének észlelése éppúgy történhet hivatalból, mint a semmisségi ok észlelése.

Ha a szerződés létrejöttnek tekintendő, a bíróság elsőként a semmisségi okokat vizsgálja. A bíróság a bizonyítási eljárás nélkül is egyértelműen megállapítható semmisségi ok fennállását hivatalból elsőként megállapíthatja. Így szükségtelenné válik a fél által felhozott, esetleg bizonyításra szoruló semmisségi ok vizsgálata. A semmisségi okok vizsgálata körében tehát a bíróságot a fél által előadott kérelmek sorrendje nem köti.

A bíróság elsőként a semmisségi okokat vizsgálja akkor is, ha a fél elsődlegesen megtámadási okot jelölt meg és csak másodlagosan hivatkozik semmisségi okra.

b/ A bíróság csak a semmisségi okra hivatkozás eredménytelensége esetében térhet át a fél által felhozott megtámadási okokra vagy egyéb igényekre, pl. a szavatossági igény megalapozottságának vizsgálatára. Ez utóbbi körben azonban nem érvényesül az a logikai sorrend, hogy a megtámadásra tekintettel előbb a szerződés érvénytelensége kérdésében kell állást foglalni, és csak ennek eredménytelensége esetén alapítható igény az érvényesnek minősülő szerződésre. Ennek oka az, hogy megtámadás esetében nem ugyanaz a védelmezendő társadalmi érdek a szerződés teljesítésének megakadályozására, mint semmisség esetében.

Miután a szerződés megtámadása a fél akaratától függ, a fél dönthet úgy is, hogy elsősorban a szerződés fenntartása áll érdekében, pl. a szavatossági igénye érvényesítése mellett, és csak ennek sikertelensége esetén, - ha a megtámadásra vonatkozó nyilatkozatát határidőben megtette - eshetőlegesen kívánja előterjeszteni a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelmét. A megtámadási kereset eshetőleges előterjesztése is kiváltja a szerződés megtámadásához fűződő joghatásokat. Amíg azonban az érvénytelenségi kereset vizsgálatára nem kerül sor, a szerződés a bíróság számára is érvényesnek minősül, így a szavatossági igény megalapozottságáról döntés hozható.

7. A felperesnek az eredeti állapot helyreállítására irányuló keresete megalapozza a bíróságnak azt a kötelezettségét, hogy az alperes ellenkérelme vagy viszontkeresete hiányában is döntsön az alperesnek visszajáró szolgáltatásról. Ennek nem akadálya, hogy a felperes a saját marasztalására nem nyújthat be kereseti kérelmet. Az eredeti állapot helyreállítása ugyanis már szószerinti értelemben is feltételezi az alperesnek visszajáró szolgáltatásról való döntést is. Az eredeti állapot helyreállítása, mint az érvénytelenség jogkövetkezménye anyagi jogi szempontból csak egységesen történhet. A felperes akkor követelheti eredményesen az általa nyújtott szolgáltatást, ha egyben maga is vállalja, hogy visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást, és a perben igazolja, hogy arra képes is. A kereseti kérelme csak úgy teljesíthető, ha a bíróság az egyidejű visszaszolgáltatási kötelezettségéről is dönt. Ezért a szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállítására irányuló kérelem esetében a bíróságnak külön viszontkereset vagy ellenkérelem nélkül is köteleznie kell a felperest a kapott szolgáltatás alperesnek történő visszaadására. Ezt az álláspontot alátámasztja az is, hogy a szerződés érvényességét állító alperestől nem várható el olyan viszontkereset előterjesztése, amely a perbeli védekezését rontaná le, illetve az érvénytelenség tényleges megállapítása előtt a viszontkeresete idő előtti lenne.

Természetesen az un. többlettényálláson alapuló alperesi igények esetében, ha nincs mód beszámítási kérelem előterjesztésére, viszontkeresetet kell előterjeszteni.

8. A szerződés érvénytelenségére alapított marasztalási kereset tárgyában is hozható közbenső ítélet, ha annak a Pp. 213.§-ának (3) bekezdésében írott feltételei fennállnak. Ilyen esetben a bíróság a szerződés érvénytelenségét a fél által megjelölt vagy hivatalból észlelt ok alapján - értelemszerűen a közbenső ítélet rendelkező részében - megállapítja és a jogkövetkezmények alkalmazásáról a közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően határoz. Ha a kereset csak az érvénytelenség megállapítására irányul, közbenső ítélet hozatala kizárt.

9. a/ A Ptk. 236. §-a (3) bekezdésének második mondata szerint a megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján a megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt. A megtámadási határidő eltelte után előterjesztett kifogás nem tekinthető egyenértékűnek a szerződés megtámadásával, eljárásjogi természete szerint pusztán védekező jellegű, amiből következően korlátozott hatályú: legfeljebb a kereseti követelés elutasítását eredményezheti. A kifogás nem vezethet a felperes marasztalására. Az alperes természetesen nemcsak megtámadási kifogást terjeszthet elő, hanem hivatkozhat a szerződés semmisségére is (semmisségi kifogás).

A megtámadási kifogás eljárásjogi eszköze az alperes ellenkérelme. Ha a keresettel szemben az alperes elkésetten terjeszt elő viszontkeresetet a szerződés megtámadása iránt, azt a bíróságnak kifogásként kell elbírálnia. Az alperes kifogás útján gyakorolt megtámadása csak arra a szerződésre irányulhat, amelyre a felperes a követelését alapította (pl. a készfizető kezes kifogás útján nem támadhatja meg a jogosult és a kötelezett közötti szerződést, hanem ezt az igényét csak keresettel /viszontkeresettel/ érvényesítheti).

b/ A megtámadási kifogás elbírálható a helyi bíróság előtt folyó perben akkor is, ha önálló keresetként történő érvényesítése esetén a megyei bíróság hatáskörébe tartozna. Így, ha az alperes az ellene a helyi bíróság előtt szerződésből eredő követelés iránt indított perben kifogásként hivatkozik az adott szerződés tisztességtelen szerződési feltételének az érvénytelenségére, - amely igény önálló keresetként történő érvényesítés esetén a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének k) pontja értelmében megyei bíróság hatáskörébe tartozna -, a Pp. szabályai szerint a pert a hatáskör szempontjából a felperes keresete alapján kell minősíteni.

10. a/ Egységes a joggyakorlat abban, hogy a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése szerinti "bárki" akkor válhat eljárásjogi féllé, ha a per megindítására jogszabály, vagy a jogi érdekeltsége feljogosítja. A bíróságok minden esetben vizsgálják a felperes perbeli legitimációját, ebben az ügy érdemére tartozó kérdésben mindig ítélettel kell dönteni. Nem elegendő a felperes érdekeltségének a bizonyítása, a felperes részéről védendő jogi érdeknek kell fennállnia az ügyben.

A Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése értelmében megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke, vagyis jogi érdeke fűződik. A harmadik személy tehát jogi érdekének fennállása esetében hivatkozhat a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalanságára, mint megtámadási okra. Ez a megtámadási ok ugyanis a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerint objektív tényeken alapszik. A megtámadási okok többsége azonban un. szubjektív ok, tehát a fél maga jogosult eldönteni, hogy a szerződést érvényesnek tekinti-e vagy hivatkozik az adott megtámadási okra. A szerződés ilyen okokból való megtámadása esetén ezért a harmadik személy jogi érdekének fennállását - a b/ pontban foglaltakra is figyelemmel - nyomatékosan vizsgálnia kell a bíróságnak.

b/ A harmadik személy jogi érdekének tartalma határozza tehát azt meg, hogy milyen tartalmú keresetet terjeszthet elő, illetve milyen jogkövetkezmények érvényesítését kérheti a bíróságtól a mások között létrejött érvénytelen szerződés esetében. A harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását csak annyiban, olyan módon és mértékben kérheti, amennyiben ezt a jogi érdekeltsége ténylegesen indokolja és megalapozza. A harmadik személy tehát, ha jogi érdeke ezt valóban indokolja, kérheti az érvénytelenség bármelyik jogkövetkezményének levonását, így az eredeti állapot helyreállítását is. A jogi érdekeltséghez igazodó, korlátozott, behatárolt jogkövetkezmények generálisan nem határozhatók meg, ebben a kérdésben minden ügyben egyedileg kell állást foglalni. Néhány esetben a speciális jogszabály vagy a kialakult joggyakorlat rendezi a harmadik személy lehetőségeinek határait.

11. Az alperesek egymással szemben történő marasztalásának kérdése jellemzően akkor merül fel, amikor az ügyész vagy a szerződő feleken kívülálló harmadik személy indít érvénytelenségi pert, valamint akkor, ha a felperes keresete az általa kötött szerződésen kívül a vele szerződő fél által kötött újabb szerződést is érinti. Ez utóbbi szerződést illetően a felperes kívülálló, harmadik személynek minősül.

A harmadik személy kérelme alapján az alperesek egymás közötti jogviszonyának rendezése nem érhető el, mert a harmadik személynek jellemzően nem fűződik érdeke, különösen nem elismert jogi érdeke ahhoz, hogy az alperesek közötti jogviszonyok miként rendeződjenek. Így, ha erre kérelmet elő is terjesztene, azt a legitimáció hiánya miatt el kellene utasítani.

Az alperesek egymással szembeni marasztalásának további eljárásjogi akadálya az, hogy az alperesek egymással szemben ebben a perben keresetet (viszontkeresetet) nem terjeszthetnek elő. A bíróságnak ezért tájékoztatnia kell az alpereseket az egymás elleni külön perindítás lehetőségéről. Helye van az alperesek egymás közötti marasztalásának, ha az alperesek egymás ellen indított perét az érvénytelenségi perhez egyesítették.

Az ügyész keresete alapján sor kerülhet az érvénytelenség összes jogkövetkezményének a levonására, így az alperesek egymással szembeni marasztalására. (Ha az ügyész indít a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert, a szerződést kötő összes fél jellemzően egy perbeli oldalon áll).

Cím: 1055 Budapest, Markó utca 16.
Telefon: 268-4500 Fax: 268-4740
E-mail: Levelesláda

A kezelőirodák ügyfélfogadási rendje:
hétfő-péntek 9-11 h,
szerda 9-15:30 h

Bejelentést, kérelmet, javaslatot, panaszt írásban
(postán, e-mailben, illetve a főbejáratnál elhelyezett gyűjtőládába helyezéssel) lehet benyújtani.